Kezdetek – analóg esküvői fotózás
Ebben a naplóbejegyzésben bemutatom Nektek az első analóg esküvői fotózás megrendelésemet, melyet egy Mamiya 645 ProTl kamerával örökítettem meg. Helyszínül a mesebeli Rumbolds Farm szolgált Angliában, mely élmény még mindig nagy hatással van rám… Tisztán emlékszem amikor először beültünk a tüneményes Jess-szel és Ruperttel egy pöttöm kávézóba Shoreditch városrészen, és azt ecsetelték, hogy egyáltalán nem szeretnék ha izgulnék a tökéletes fotókon: nekik csak a hangulatot adjam vissza. Nagyon a szívemhez nőttek mivel bizalmat adtak: azóta is sokszor előveszem ezeket az esküvői fotókat nosztalgiázni – a saját esküvőmhöz is belőlük inspirálódtam – de erről majd egy másik bejegyzésben mesélek. Akkor jöjjenek hát a képek egyenesen 2016 nyaráról, Jess & Rupert romantikus, pajta esküvőjéről!
A Rumbolds Farm egy igazán egyedülálló, 16. századi esküvői helyszín: 130 hektáros legelő és ősi tölgyesek veszik körül, Surrey/Sussex határán. Az istálló előtt egy kő udvarba érkeztünk, ahonnan virágos pergolával övezett utacskán egy nagy tóhoz jutottunk ahonnan gyönyörű kilátás tárult elénk.
Jess és Rupert kinfinomult esztétikai világa tükröződött nemcsak a helyszínválasztásban, hanem a dekorban is. Visszafogottság, elegancia de mégis egyfajta oldottság lengte körül a szertartás sátrátt és a pajtát is. Kizárólag természetes anyagokkal, fehér és zöld színekkel díszítettek: oda meg vissza voltam, minden részlettől.
Mivel az egész hétvégén végig jelen lehettem a családdal (nem csak mint fotós hanem mint barát is), jól emlékszem a készlődés mozzanataira is. Mindenki nyugodt volt: még én is beszálltam segíteni felrakni a virágokat, annyira a jó hangulat és vidámság uralkodott!
Az ünnepélyes bevonulás és a szertartás is hirtelen lezajlott: egyedüli fotósként tempósan kellett követnem az eseményeket, és mindig kivárni a megfelelő pillanatokat. Élénken feltűnik előttem, ahogyan fejvesztve cserélem a ceremónia sátor árnyékában a filmet a fényképezőgépemben, nehogy lemaradjak bármiről. Akkoriban még csak egy gépvázzal dolgoztam és egy db (!) 50mm-es objektívvel, de szerény felszerelésem a maga egyszerűségében is tökéletes eredményt adott.
A szertartás után készítettünk pár csoportképet és kreatív esküvőit, de csak mert kicsit erősködtem, hogy mégis csak kéne, nem? Ez szerintem elengedhetetlen kelléke egy esküvőnek: ezek lesznek azok a képek amiket előhívattok majd, kitesztek otthon vagy ajándékba adjátok a szeretteiteknek. Ha többre nincs idő, legalább egy csoportképre és egy közös fotóra álljatok össze, nem ezen fog ‘elúszni’ a nap.
A nap további része nagyon laza volt és szinte percenként lehetett hallani egy koccintást a kertben. Követtem az eseményeket, megkérdeztem a vendégeket, hogy szeretnének-e magukról képet, és sokan örömmel fogadták a közeledést. Akkoriban nagyobb dolognak éreztem ezt, ráadásul angolul kellett társalognom..! De imádtam minden percét, és nagyban hozzájárult ez a délután ahhoz, hogy ma már fesztelenül be tudok olvadni a vendégseregbe az esküvői fotózásokon.
Remélem Benneteket is inspirált a galéria, köszönöm, hogy végiggörgettétek! Ha szeretnétek érdeklődni áraink felől, kattintsatok ide.
